Méhsüllyedés (Descensus uteri) esetén a gátizom - a medencefenék izomzata - és a méhszalagok elvesztik rugalmasságukat, megereszkednek, elgyengülnek és a méh a hüvelycsatornába süllyed. 

Méhelőesésről, azaz prolapszusról akkor van szó, ha a kötőszöveti tartószalagok megnyúlása olyan jelentős, hogy a méh megjelenik a hüvelykimenetben (prolapsus uteri). 

A méhsüllyedés előfordulási gyakorisága az életkorral növekszik: a felmérések szerint csaknem minden második negyven év feletti nőnél kimutatható objektív vizsgálattal, akár tünetmentes esetben is. 

Ennek ellenére inkább az a jellemző, hogy a nők nagy többsége kellemetlen tünetek mellett sem fordul orvoshoz, holott a méhsüllyedés jól kezelhető. A továbbiakban a tünetekről, kialakulásának okairól, kezelési lehetőségeiről és a megelőzésről írunk.

A méhsüllyedés okai

A méhsüllyedés több okra vezethető vissza, ezek egyenként is felléphetnek ugyan, de nagyon gyakori, hogy egymást erősítve, összeadódnak a kiváltó tényezők. 

• Genetikai hátterű lehet a laza kötőszövet, így azok már kisebb terhelésnek sem tudnak ellenállni. A fiatalabb korban kialakuló méhsüllyedés esetén erre gyanakodhatunk. Hasznos, ha a fiatal nők ismerik női felmenőik egészségi állapotát.
• Hüvelyi szülés, különösen többszöri, nehéz lefolyású, nagysúlyú magzat szülése - a hüvelyi szülések 21-41 százalékánál kimutatható a kismedencei izomzat sérülése. A szülés utáni hetekben a nők 60 százaléka tapasztal inkontinencia tüneteket, a szülés után egy évvel 35-49 százalékuknál még mindig előfordul ilyesmi, derék- és hátfájás hasonlóan, a nők 77 százalékánál áll fenn a szülés után egy évvel is. 
• Várandósság, különösen többszöri, nagy súlygyarapodással járó terhesség - a várandósság alatt megnövekedett has súlya jelentős terhet ró a kismedencére, ennek következtében megnyúlnak a szalagok.
• Túlsúly, gyors, drasztikus fogyás.
• Menopauza - a változó kor után az ösztrogéntermelődés csökkenése miatt drasztikusan csökken a kötőszövet rugalmassága, tartása. 
• Életkor - az életkor előrehaladtával természetes, hogy testünk minden része veszít valamelyest a rugalmasságából. 

A méhsüllyedés stádiumai

A méhsüllyedés stádiumait az ún. Pelvic Organ Prolapse Quantification (POP-Q) [1] rendszer segítségével határozzák meg. Ez a rendszer a méhsüllyedésen kívül más hüvelyi szervek süllyedését értékeli és osztályozza.

A méhsüllyedés fokozatait a POP-Q rendszer szerint:

1.  stádium: A méhnyak a hüvelybe süllyed, de nem haladja meg a hüvelybemenetet
2. stádium: A méhnyak a hüvelybe süllyed, és eléri vagy meghaladja a hüvely bejáratát.
3. stádium: A méhnyak a hüvelyen kívül helyezkedik el, de még mindig a vulva (külső nemi szervek) fölött található.
4. stádium: Az egész méh a hüvelyen kívül helyezkedik el, a legnagyobb süllyedési szint.

A méhsüllyedés tünetei

A méhsüllyedés tünetei igen sokrétűek lehetnek attól függően, hogy a kötőszöveti lazaság mennyire kiterjedt. Ezek szerint vizelési/vizelettartási és székletürítéssel kapcsolatos panaszok is jelentkezhetnek. Méhsüllyedésre utaló jelek az enyhétől a markánsabb felé haladva:

• pontosan nem behatárolható, kismértékű, de rendszeres alhasi fájdalom, tompa nyomás, teltségérzés,

• annak észlelése, hogy valami megváltozott a korábbiakhoz képest,

• olyan érzés, mintha valami lenne a hüvelyben, 

• nem lehet behelyezni a tampont, vagy kicsúszik, 

• éjszaka is pisilni kell, 

• megváltozik a vízsugár, szakaszos, gyenge, szórt sugarú lesz, 

• kisebb-nagyobb inkontinencia-tünetek fizikai megerőltetéskor, tüsszentéskor,

• gyakori, visszatérő húgyúti fertőzés, 

• nehezítetté válik a székletürítés, a hüvely felől kell segíteni

• krónikus székrekedés,

• örömtelenné válik a szex.

Hogyan alakul ki a méhsüllyedés?

A méhsüllyedés kialakulása huzamosabb terhelés hatására, hosszabb időn át tart, vagy egy szülés közben elszenvedett sérülés, hiányzó vagy nem megfelelő rehabilitáció következményeként hirtelen, egy konkrét eseményhez kapcsolódik.

A méhsüllyedés kialakulásában elsődleges szerepet játszik a belső szerveket rögzítő kötőszöveti rendszer (szalagok, izmok) megnyúlása, elerőtlenedése, rugalmatlanná válása. Mivel a kötőszöveti rendszer nem képes ellátni feladatát, a kismedencei szervek engednek a nyomásnak, saját és a ránehezedő súly alatt lejjebb süllyednek. Fontos, hogy mikor kezdődik el a folyamat, milyen gyorsan halad, mikor kezdődik a kezelés, mert enélkül folyamatosan romlik az állapot.

Hogyan diagnosztizálják a méhsüllyedést?

A méhsüllyedés diagnosztizálása már akkor megtörténhet, amikor még nem, vagy csak minimálisan észlelhetők tünetek. Az időben megkezdett kezeléssel a legkellemetlenebb stádiumhoz pedig nem is jut el a betegség. Ezért ajánlatos a szűrővizsgálatokhoz hasonlóan időnként, a női élet egy-egy meghatározó állomásán, tehát várandósság előtt, szülés után, majd 6-12 hónap múlva, valamint a menopauza után tünetek nélkül is megejtenünk egy kismedencei vizsgálatot. 

Ha már kialakultak a tünetek, minél előbb forduljunk nőgyógyászhoz, urológushoz, proktológushoz, de legjobb, ha ún. kismedence központba megyünk, ahol a három szakorvos együtt dolgozik, mára létrejött ugyanis a kismedence holisztikus gyógyászata, a perineológia, így gyorsabban eléri a beteg a helyes diagnózist és a célirányos kezelést.

A szakorvosnak minél pontosabban írjuk le a tüneteket, és hogy mióta észlelhetők, valamint gyűjtsük össze az előzményeket is: hogyan zajlott le a szülés, mennyi idő alatt, volt-e valamilyen beavatkozás. Inkontinencia panaszok esetén néhány hétig naplószerűen jegyezzük fel a folyadékbevitel mennyiségét, elosztását és hogy milyen gyakran, milyen körülmények között fordulnak elő „balesetek”, mennyi vizelet távozik ilyenkor. 

A szakorvos fizikális és szükség esetén ultrahangos vizsgálattal diagnosztizálja a méhsüllyedést és annak stádiumát.

Hogyan kezelhető a méhsüllyedés?

A méhsüllyedés kezelése a kialakuláshoz vezető okoktól, a beteg általános fizikai állapotától, életkorától, a betegség előrehaladottságától is függ. Helyreállítható a szexuális élet, megszüntethető a kisebb-nagyobb akaratlan vizeletvesztés. 

• Gyógytornával, speciális kismedencei tréninggel, intimtornával fokozható az izomtónus, kismértékű süllyedés esetén eredményes lehet, ha a kivitelezés megfelelő. Megelőzésként és az első tünetek jelentkezésekor az izomzat erősítésével támogatja a kismedencei szervek jó működését.
• Biofeedback tréning hatékonysága meghaladja a torna eredményességét, helyreállítja a reflexműködést, “ újra tanítja” az izmokat.
• A pesszárium (méhgyűrű) alulról támasztja meg a megsüllyedt szerveket sportoláskor, megterhelés alatt vagy akár egész napos használatkor. A szexuálisan aktív, illetve nem aktív nők számára többféle, különböző segédeszköz áll rendelkezésre. A megfelelő kiválasztásában, tanácsadásban, első felhelyezésben a nőgyógyász segít.
• A lézeres kezelés a hüvely hám- és kötőszöveti rétegét újítja meg, fokozza a terület vérellátását, inkontinencia panaszok , hüvelytágasság esetében hatékony lehet, stimulálja a kollagéntermelődést, serkenti új kollagénrostok kialakulását, a mélyebb rétegeket összehúzza.
• A méhfelvarrás műtét azokban az esetekben jelent megoldást, amikor konzervatív megoldások nem nyújtanak kielégítő eredményt. Ilyenkor az orvos sebészeti úton megrövidíti a megnyúlt szalagokat, anatómiai helyzetben rögzíti a méhet. Hüvelyi vagy hasfalon át történik a beavatkozás, lehetőséget ad további gyermekvállalásra. Gyógytorna ebben az esetben is szükséges, a rehabilitáció része.

Hogyan kezeli az intimlézer a méhsüllyedést?

• Nem invazív: nem igényel műtétet vagy sebészeti beavatkozást.
• Fájdalommentes - nincs felépülési idő
• Gyors: egy kezelés 20 perc alatt elvégezhető.
• Hatékony eredmények: segít megerősíteni és feszesíteni a hüvelyi és medencei izmokat, csökkenti a tüneteket.
• Hosszú távú eredmények: serkenti a kollagén termelését, hosszan fenntarthatja az eredményeket.

További előnyöket és tájékoztatást itt olvashat: intim lézer kezelésről,

vagy kérdezzen szakembert a lenti gombra kattintva!

Hogyan előzhető meg a méhsüllyedés?

A kismedencei süllyedés kockázata jól felmérhető, mert ismertek a kialakulásához vezető tényezők. Minél többet begyűjt valaki ezek közül, annál nagyobb az esélye rá. A rizikófaktorokat előre ismerve, sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük, késleltessük a méhsüllyedés kialakulását, vagy mérsékeljük a súlyosságát.

• Speciális gyakorlatokkal eddzük a kismedence izmait,
• kerüljük el a túlsúly kialakulását, 
• a dohányzást, mert ez a kötőszövetet is “ellazítja”,
• a túlzott terhelést, cipekedést.
• Fordítsunk figyelmet a szülés utáni rehabilitációra!
• Derítsük ki felmenőinktől, genetikai eredetű kötőszöveti renyheségre van-e esélyünk, 
• ha igen, fokozottan kerüljük a többi hajlamosító tényezőt.
• Mérsékelt tünetek esetében is forduljunk orvoshoz a rosszabbodás megelőzéséért.